Szeretném kicsit körüljárni ezt az érdekes növényt, nem elsősorban kertészeti, hanem favágási szempontból. A megrendeléseim 20-30%-a ezzel a növénnyel kapcsolatos, bízom benne, tudok hasznos információval szolgálni Nektek.
Először is a nevét tegyük tisztába: Egy C.J. Leyland nevű illető fedezte fel és nevezte el, tehát a hazánkban megszokott “Leylandi” nem teljesen helytálló, én simán csak Leyland ciprusként szoktam hivatkozni rá.
Az éghajlatváltozás miatt kipusztuló fenyők, tujasorok helyére igen gyakran terveznek be a kerttulajdonosok-kertészek Leyland ciprust. Az ok igen egyszerű: Örökzöld, nem nagyon van természetes kártevője, nem érzékeny a talajtípusokra, és nő. Nagyon.
Viszonylag hamar eléri az ültetés után a 3m körüli magasságot, és egyre csak nő, vastagodik, terebélyesedik.
Három méretszintet látok a megrendeléseink során:
1-es méret: 1-2 éve ültetve, sövényvágó géppel még a földön állva kezelhető. Géptípustól függően a teteje is vízszintesre nyírható. (Hurrá, nem lát be a szomszéd!)
2-es méret: Háromtagú kitolható létrával vágható. Ide már erősen javallott az alpinista felszerelés, mert egy kézzel kapaszkodva kb. semmit sem lehet odafent kezdeni. Az ágak még tenyérben elférnek, levághatók, pontos helyre dobhatók. A sövényvágógép ide édeskevés, de magassági láncfűrésszel lehet már alkotni. Ide már a jóérzésű feleségek nem engedik fel az urukat. (Hurrá, a tetőtéri ablakból se lát be a szomszéd!)
3-as méret: Nagylétrával is a feléig jutunk fel. Karvastag ágak, deréknyi törzs, 15m magasság, 6-7m szélesség. Ha kerítés mellett van, a szomszéd gyűlöl. Alpin felszerelés, profi biztosítás kötelező, ritka kivételtől eltekintve csak kötéltechnikával vehetők le ágak. Ha egy ág zuhan, és a puhább felével esik, rugóként viselkedve ki is lőheti magát, és beköszön szélvédőn, polikarbonát tetőn, az nyomot hagy. Ha jó helyen van a fa, és megközelíthető, inkább emelőkosárból szoktuk elvállalni a visszavágásukat. Házilag nem javasolt nekimenni! (Hurrá, senki nem lát be, mi se látunk ki, és a kert alapterülete a felére csökkent!)
Mielőtt Leyland ültetés mellett döntesz, a következőket kell mérlegelni: Ez a fa gyorsan nő. Nyáron párhetente vissza KELL vágni, különben kezelhetetlenül nagy lesz, és évente hívhatsz százezrekért szakembert, aki visszavágogatja. Olyan méreten kell tartani, amit házilag karban tudsz tartani. Nyugdíjas anyukádnak csak akkor ültess, ha egyúttal vállalod, hogy gyakori vendég leszel a mamánál (imádni fogja), és nyírogatod a Leyland sövényt. Különben egy igazi kitolás is lehet vele, és anyád anyázni fog.
Ha ültetsz, a kerítéstől legalább 1,5 méter távolságra, hogy a kerítés és a növény közt el tudj sétálni, és meg tudd nyírni a külső oldalt is. Ha nem tudod megnyírni, akkor készülj fel heves szócsatákra a szomszéddal úgy 2 éven belül! Favágó pályafutásom során egyetlen megrendelő volt, aki kimondottan kérte, hogy menjünk át mind a három szomszédhoz, és az ő oldalukről is vágjuk vissza a ciprusokat, mert neki fontosabb a jószomszédi viszony, mint az a plusz 400.000Ft. (85m hosszú hatalmas Leyland sor volt U alakban a kert körül, egy hétig csak azt vágtuk)
Ez a növény sövényfalként mutat igazán jól, ha nincs az égig felengedve. Viszont akkor folyamatos munka van vele.
Mi a teendő, ha már megtörtént a “baj”, és túl nagy lett?
A harmadát egész nyugodtan le lehet kapni, túl fogja élni. De ha már karvastag ágak vannak mindenhol, abból átláthatatlan, szép sövényt csinálni nem lehet. Ha egy ágat nagyon visszavágsz, ahol már nincs zöld levélzet, akkor az rendszerint el is fog halni, leszárad. Egy túlnőtt fát széppé tenni nem lehet már. Az pokolian fog szemetelni, erősen záródik a koronája, tehát semmi nem nő meg alatta, és a gyökérzet is szalad mindenfelé. Megemeli a kerti szegélyt, a kerítés alapot, körbenövi az öntözőcsövet.
Favágás szempontjából a “csak vágjuk vissza a harmadát” -megrendelés egy nagy fasornál komoly összeget jelenthet. Megesik, hogy drágább, mint egy nagy fenyő csúcsának a levétele. Ennek az az oka, hogy míg a fenyő ágai jellemzően vízszintesen nőnek, ennek felfelé. Amikor a csúcsot leengedjük kötéllel, az, mintha két hajkefét fordítanánk egymásba, összeakadnak, és azt onnan kiszabadítani akár órák munkája is lehet. Eddig a rekord másfél óra volt, mire körbemásztam a fennakadt csúcsot, és visszagallyaztam úgy, hogy a lenti ágak épek maradjanak. Ezért szoktam az ilyet inkább daruskocsival, vagy a tetejére felmászva áganként ledobálva megoldani, ami mind több időt, több költséget jelent.
Mindezek tudatában dönts okosan a Leyland sor ültetésével kapcsolatosan!
Az alábbiakban mutatok két példát:
A bal képen édesapám sövénye látható. 7m magas, a tetejét én szoktam visszavágni, az oldalát ők vágogatják létráról, magassági ágvágóval. A szomszéd nem boldog, mert a túloldalhoz nem lehet a kertből hozzáférni.
A jobb képen útmenti elhanyagolt Leylandok. Súlyos, vastag ágak, vastag törzs, terebélyes felszíni gyökérzet. Pedig szép is lehetett volna.