Péter és asszonykája régóta vitatkozott a szomszéddal az akácon: Teljes tömegével átlógott hozzájuk, eltömítette az ereszt, és és ősszel teleszemetelte a kertet. Végül megbeszélték, állják a kivágást, csak engedjen be a szomszéd a kertbe.

Szóltak nekem, nem is lakom messze, úgyhogy március végére megbeszéltük a vágást. Tuskómarással együtt kérték, így biztosan nem fog a fa kihajtani a továbbiakban.

Péter szeretett volna segíteni (meg megspórolni a segédmunkás díját), úgyhogy rövid oktatás után nekiugrottunk a fának. Én a magasban megkötöttem és levágtam az ágakat, az ő dolga az eresztőkötél kezelése volt, hogy lassan jusson le a földre minden.

Először a villanyvezeték fölé lógó ággal kezdtem, több ponton megkötöttem, vágás után maradt a helyén, csak ki lehetett fordítani. Megkerültem vele a fát, és beeresztettük a kertbe. A lomb maradéka már gyorsan lejött, megköt-levá-leereszt -ezek ismétlődtek.

Miután a törzs eltűnt, feldolgoztam a gallyakat, kikészítettem őket a zöldhulladék szállítónak.

Ez még pont az a fa méret, amit egyedül el tudok egy napra vállalni, nagyobb fának a lombja is nagyobb, több idő feldolgozni-darabolni.

Kellemes, fárasztó nap volt, a fának a marás után híre-hamva se maradt!